Konnotáció
A gyanakvás moly - befészkeli magát
A gondosan elrakott gyapjúruhák közé
Mikor előveszed látod, mind szétesett
Elég egy rossz szó, váratlan mozdulat
S az odaképzelt konnotációs jelentés
Elindít egy furcsa, torz, váratlan képzetet
Tudod, hogy neked szól a rejtett utalás
Akkor is, ha nem kézzelfogható
Nyugodj meg, nem vagy paranoiás
Megtapasztaltad már, mindig többről szól a szó
Mintha bekötött szemmel tapogatnád végig egy folyosó falát
Végül ujjaid is kifinomulnak
És míg botoddal tapogatod a köveket
Zsigereidben érzékeled: bizonytalan vagy még
De az új jeleket lassan már veszed
Megértetted, elfogadtad, megtanultad
Nemcsak a látható világ kommunikál veled
De nem is felsőbb lény által küldött szellemek
Kerubok, szárnyas angyalok
Nem holt lelkek, akiket a hiány
Szeánsz asztalok mellett megidézett
Csak sérelmek
Sérelmekből bokrosodott gyanú
Vagy - ritkábban - a szeretet rejtett virágai
Nem nyilvánvaló
De nyilvánvalóan valós gyökerű jelek
Innen a Földről, nem ufóktól valók
És meg kell fejtened
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-02 17:25:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-02 17:25:20
