WégCél

Rottyan ég. Arkangyalok fara zeng.
Kóros művek fenekednek lentre.
Vásott vásznak kavarognak fentre.
A vak ablaküveg feszengve cseng.

Dörren föld. Ördöngenek a népek.
Temetők habzanak föl fehéren.
Talaj szökken Elohim egére.
Bolygó görög a kígyó fejére.

Csont sípol. Senki se fújja a dalt.
Szállni eresztik a bordák a jajt.
A torkos idő kiadja mit falt,
Életeken keresztül: csak a szart.

Izzik víz. Elfőnek a szép sellők.
Rajba gyűlnek a leszakadt emlők.
Sebesen zugnak alá a felhők.
Hószín parázzsá égnek az erdők.

                      *

Bőr sziszeg. Senki se hasogatja.
Emberbőr csuháját varrogatja
a Víg-Vajákos, és szagolgatja
A bűnt az irhán, meg latolgatja

Súlyát, a szörnyű-könnyű erénynek.
- Mán’ senkit sem mondok az enyémnek.
Ferencem! Belátom  -szól-  te nyertél!
Képmásomba beletenyereltél:

           Elismerésem!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-09 15:32:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-10 09:34:03