Egyszerű karácsonyi dal

Ígértem neked egy verset,
csendes karácsonyi dal félét,
de mit kezdenél szomorúságommal,
ha nem ismered mélyét csak a szélét.

Olyan ez, mint kalap peremén az eső,
gyűlnek, gyűlnek a kövér cseppek,
majd elerednek végigcsorogva ráncaimon,
így könnyeket mímel szemem, pedig ami nincs, az nincs.

Kilincs nélküli ajtó gyerekkorom,
akkor még vártam az angyalokat,
valamiért nekem sosem jutott Jézus,
de álmomban selymes fűvel etettem minden hintalovat.

Idegen ablakokban láttam a boldogságot,
bár kabátban volt, lehet, hogy ott is átutazó,
asztaloknál ültek körbe, néhol az abrosz alatt a kezek ökölbe,
és nem értettem arcomon miért oly forró a hó.

Mégis, most felnőtt fejjel villanyvasutat veszek,
lesznek majd városok, dombok, hegyek,
és senkitől sem kérek jegyet,
csak Istentől, mert kilyukasztotta szívem,
talán azért, hogy lássátok melyik út vezet a fenyvesek felé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-12 08:35:11
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-12 08:35:11