Szigeti György
Most még egy tavasz jön
Naponta egy-két percet
világosabb a lelked,
araszolunk a télből,
tavaszi szél terelget
tavalyi sárga lombot,
mint megkergült bolondok
rohannak körbe-körbe
a mindennapi gondok.
Egy évvel szegényebbek
lettünk, nem harcedzettek,
öregség, védtelenség -,
ahogy vénül a lelked,
de most még egy tavasz jön,
melegítsen a ködmön,
ameddig még a tél tart.
Meg kell ezt is köszönnöm.
Köszönöm azt, hogy élek,
akár anyag vagy lélek
akarja létezésem -,
értékesebb az élet;
csodákat tenni jöttem,
hetvenkét év mögöttem,
tele tapasztalattal
céltalanul pörögtem;
isten szélkarikája,
előttem volt a pálya,
és mégis elmaradtam -,
az erőszak hiánya
nem segített előre,
inkább a kutya szőre
lehetett talizmánom:
nem nyertem nyakra-főre.
Nem csattogtattam ostort,
kezem félig üres volt,
amikor adni kellett,
nem dördült rám a mennybolt.
Ki vagyok, nem tudom még,
becsaptak ordas eszmék,
elmondhatom, ki voltam,
s eldől, milyen lehetnék.
2012. január 4.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-30 09:18:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-30 09:18:38
|
|
|
