'Himnusz a vízhez'
Mostanában túl gyakran kiált, dicsekszik
Földünk - óceánjai temérdek sós vizével
árjainál még fitogtatja is erejét, elnyel
és visszaokád mindent:
írva e-szörnyű pusztítás hol vagyon?
ki marad mégis, ugyanazon földön kezdi előlről:
Írva így vagyon!
Az ember édes vízzel él; nálunk még van
sok helyütt már nincs, ez őnáluk kincs.
A víz és élet összetartozik
ölni kényszerülhet érte aki szomjúhozik.
Világűrbe retúrjegy, vegye kinek telik
de az életadó tiszta víz - fent is hiánycikk!
Mi emberek
akaratunk ellenére leszünk újra egyek:
legelőször fürdik majd a gyermek
asszonyillattal dúsul a víz az anyja után,
mitől idő előtt szégyenlős gerjedelem
járja át az apát, ki a vízben utolsóként mártózik meg.
Kényszerűségből közénk vissza, így térhet újra
a lavór romantikája?!
_____________________________________
2010. március 20.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-31 21:45:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-05 18:13:14
