Anyám
Mindig úgy nézel rám, mint a legszebbre.
Szemed megrepedt tükör. Hosszú évek
égették bőrödbe a nincstelenséget, a
ma is gyötör, s minden este imádkozol.
Elmosom ebéd után a tányérodat, te még
ülsz egy kicsit, bennem gyönyörködsz.
Eszedbe jutnak ifjú éveid, azt mondod
olyan vagyok, mint te. Hallgatunk a megrekedt
homályban, csendélet szunyókál az asztalon.
Mielőtt elmegyek, elrakom tenyerembe múltadat.
2012-04-08
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-11 18:14:17
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-11 18:14:17