Ha feladom(1)

Esik, de épp csak szöszmötöl,
a tyúkudvarban kopogó kopott vödör
piros zománcán morzézik az unalom,
hogy, ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti, ha véletlen feladom.

Ez a tavasz is úgy múlik el ahogy szokott,
az akácokra már habzó vízesést dobott,
néhány tövises ág kaparászik a vakolaton,
hogy, ti-ti-ti, tá-tá-tá,  ti-ti-ti, ha véletlen feladom.

Most átmeneti kabátot vett mámorom,
a szél macskaként sziszeg a vizes bádogon,
mintha szívemet tépné ezer karom,
hogy, ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti, ha véletlen feladom.

Lassan jódszínű lesz az alkonyi zápor,
és villám ver végig rajtam vagy százszor,
így vérem virággá robban a zöld lombokon,
mégis, ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti, ha véletlen feladom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-13 04:18:21
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-13 04:18:21