Kukák közt

Csalogattak, de nem csaltam vissza
Tér-Időben a szerkezet
páromnak álmodja magát, tiszta
vízpartra érve ragyog a kietlen

Hitetlen kezem összeér
mégis marad valami között
Te rám nevetsz
talpam alatt kozmikus szél fütyül
szállok fölötte
mellem fedetlen
energiatestem mikrobarázdákba szánt
rőt virágokat arat
agyagba döngölt kommunák, listák,
hazudnak parasztnak új királyokat

Teremtő Uram, nekem mi jutott ?
Botlásig büszke vicsor a múltban
az anyatej messze kifutott
Egy pillanat minden kincsem
Titkaim szerte kicsit kificamodtak
Újságpapírral töltött ködmönön
magam alá gyűrt sóhajaimmal
kukák közt heverek

Nevetek
sincs







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-18 22:45:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-18 22:45:23