Boldogtalan
(Jónás Tamás rímeire)
hétköznapi dolgokkal foglalkozom, miközben kiszakad
belőlem a világ, tébolyultan keringek a kozmoszban, bölcs
lenne a homokba csapódni, kráter maradna utánam a sivatag
közepén és kisfiúként keresném majd a vigaszt, akár a kenőcs
a fájó sebet, aztán napra fekszem, virággal borítom be testem,
költőket és írókat látok magam előtt, néha könyveket, itt-ott
felvillan egy rókaszem, pedig nem az ördögöt kell szeretnem,
az ajándékba kapott virág porát a szél lefújja, akár a piszkot.
imába fordul a délutáni kérés, akár a harang, megkondul
a belső magány, belégzés, kilégzés, a földön lépdelünk,
napokig nem kérdeztek a rókától semmit, s az bolondul
hitte, amikor a kék felhőkre néztem, szívemre szégyen ült.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-23 12:49:12
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-23 12:51:07
