nem értem

nem értem én azt,
hogy már semmiben sem találok vigaszt,
mint a vonatkerék kattogás, életem monoton,
míg masszává nem gyűr valami megrakott vagon,
ekkor majd lágy és képlékeny lesz rideg testem,
és ahogy az olajos talpfákon fekszem,
hallgatom amint a töltésoldalon gyökerét siratja néhány akác.

nem értem én azt,
ha az emberre az mondják túlművelt paraszt,
és az új idők úri szérűjén nem akar földet gyötörni
csak költőt játszva szép szavakkal szöszmötölni,
bár néha vállait oktalan gyűlölet rázza,
egy imára beül a rétek vadvirág padsorába,
és ki érdemli annak főt örömmel, de térdet csak Istennek hajt.

nem értem én azt,
hogy bamba ökörként bámulom a tavaszt,
ami jön-megy ahogy mindig szokott,
és nem bánt amiért pár hétig az ágakon kurválkodott,
de már nyár van, gyümölcsmeleget osztogat a hajnal,
csak nem tudok mit kezdeni azzal a furcsa zajjal,
ami felém csörömpöl a harmatos sínszálakon.

nem értem én azt,
hogy szememben miért lapul örökké őszi haraszt,
és tüdőm miért köhög mindig penészes ködöt,
ami bármerre járok köröttem hömpölyög,
így nem látok, szám is bevarrta az utolsó szó joga,
és lehet, leszek oly ostoba,
hogy a zúzott köveken töretem okos koponyám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-04 23:25:57
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-04 23:28:48