Bömbölő Bölömbér

A Tej utca házai közt,
Balra a Sajt köröndnél,
Van egy kis zug, minek neve
Csörömpölő Bödön tér.
Itt, hol minden eresz ereszt,
És hol bödön bödönt ér,
Törött szélű kancsóházban
Él Bömbölő Bölömbér.
Ő egy kedves kandúrféle,
Csak a sörény dúsabb rajta.
Felmenői sorát nézve
Nagyobbacska macskafajta.
Bölömbérünk zenefüggő,
Bár a hangja rém hamis,
Így szájából szörnyen hangzik
A leglágyabb dallam is.
És ha dalol, kész a botrány:
„Ó te szent szűz Mária!”
Szörnyülködik, aki hallja
„Ez ricsaj, nem ária!”
Lehurrogják, hogy ez a zaj
Csak egy lyukas bödönt ér,
Legutóbb is úgy csúfolták:
„A Botfülű Bölömbér.”
Ezért hát így tanakodik:
- Irigykednek ezek, bizony!
Kinéznek a Tej utcáról,
Mert én mindig teát iszom!
Bölömbér hát eldöntötte,
Itt hagyja az egészet,
Tej utcát meg Bödön teret,
S elszegődik zenésznek.
Így történt, még aznap este
Bepakolt egy bőröndbe,
És vidáman fütyörészve
Kisétált a köröndre.
„Sajt köröndi buszmegálló!”
Hirdette egy tábla itt,
Bölömbér hát leült alá
Lóbálni a lábait.
Leszállt az éj, bögréjéből
Hintve habos kakaót,
És álmosan maga után
Húzott egy rőt takarót.
Bölömbér csak csücsült csendben,
Számolta a legyeket,
És ha éppen köré gyűltek,
Akkor velük csevegett.
- Becses nevem Bölömbér,
Otthonom a Bödön tér.
- Ahol bödön bödönt ér?
- Itt balra a köröndnél!
Száz légy ezer szemet mereszt:
- Ott hol minden eresz ereszt?
- Ott - Bólintott Bölömbér.
- A templomnál, a görögnél.
Aztán büszkén hozzátette:
- Ám most mindent itt hagyok,
      Mert rájöttem időközben,
      Tehetséges sztár vagyok.
      „Óó…” , meg „Áá…” meg „nahát-nahát”
        Volt a válasz! „ Ez merész tett!”
    De a sok légy hitetlenül,
     Magában csak heherészett.
Bölömbér meg ásítozott,
Várakozva ücsörgött,
Míg a busza sárga fénnyel
Az öbölbe becsörgött.
A vezető Rekedt Rezső,
- Mert a jármű huzatos -
Foglalkozását tekintve
Emberárú-fuvaros.
Rekedt hangján ordít Rezső:
- Hajtköhhöndi mekálló,
Ityekezzen felfattyanni
Minden etyes felszálló!
Rezső elég furán beszél,
Emellé egy kicsit raccsol,
Így Bölömbér nem sokat ért.
- Pardon,- mondja - mit parancsol?
Majd mikor a sofőr ordít,
Három percig egy nagy szuszra,
Bölömbér a bőröndjével
Felpattan az autóbuszra.
Rezső morcos, mérgelődik,
És ebben csak az a ludas,
Aki bliccel, nem vált jegyet!
Bizony, a sok potyautas!
Mert ha Rezső pöszén így szól:
- Muhassák a béhletüket!
Az utasok vihorászva
Átnyújtják a névjegyüket.
Hogyha Rezső mondjuk, kérdi:
- Ez a béhlet hávbéhlet-e?
A pimaszabb rögtön felel:
- Mit kérdezett? Lábmérete?
Lábméretem harminchetes,
Hatvanas a derekam,
És a csípőm hetvenötös,
Ha a hasam tele van!
Így hát, mivel nem tehet mást,
Szabály köti ehhez Rezsőt,
Dúlva-fúlva fuvarozza
Mindig a sok haszonlesőt.
De a bili most kiborul!
Hisz így nem lesz sose bére!
Ezért rekedt hangon rivall
Rá Bömbölő Bölömbérre:
- Jetye?
- Mi?
- A jetye!!
-Mi??
Fordítsa le valaki!
- Montya máh meg, van-e jetye!
- Azt kérdi, hogy mi a neve!
Nevetett az ajtó mellett
Egy szemtelen apró gyermek.
- Becses nevem Bölömbér,
Otthonom a Bödön tér!
Pontosabban a törött
Csörömpölő Bödön öt!
Ott ahol az eresz ereszt,
(Rezső dühös szemet mereszt)
És ahol a tejfel ragad,
(Rezső feje már-már dagad)
Balra a Sajt köröndnél,
Na, ott van a Bödön tér!
Ám itt hagyom az egészet!
Nem volt elég érdekes.
Úgy döntöttem inkább leszek
Operában énekes!
Rezső végül nagyot ordít,
Bele zeng a kertváros,
Arca vörös, mint egy lepény,
Mely némiképp lekváros!
- Muhassa máh a jetyét, vaty
Leszállíhom én ha kell!
De Bölömbér így értette:
„Rajta pajtás, énekelj!”
A sörényét hátracsapta,
És míg a busz dübörgött,
Ő a fejét félrehajtva
Torokhangon üvöltött.
Fülét fogta a sok utas,
És közben mind jajgatott,
Míg Bölömbér elbömbölte
A sok hamis dallamot.
- Kérem, most már elég legyen!
Tessék, inkább itt a jegyem!
Könyörgött egy potyaleső,
Majd így szólt a következő:
- Én is adom, ő is adja,
Hogyha végre abbahagyja!
Rezső figyel, gondolkodik:
- Tehethég az ittenadta!
És abban a pillanatban
Kalauznak felfogadta.
Így történt hát, hogy Bölömbér
Hivatalba léphetett,
A buszokon fel és alá
Énekelve lépkedett.
Kapott egy szép tányérsapkát,
És mellé egy kék mellényt,
Mellkasára pedig tűztek
Kalauzi fémjelvényt.
Ezután ha potyázóval
Találkozott Bölömbér,
Úgy rikácsolt, zengett bele
Tej utca és Bödön tér!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-24 21:03:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-26 09:03:11