Már génjeinkbe írva

A lóláb sokszor kilógott, hát próbálták
rejteni, s ha nem ment, legalább menteni
a menthetőt; jött, sőt, özönlött menten száz
cifra magyarázat, hogy a látszat csalja
szemünk, játszik velünk mindegyre káprázat,
legvégső mentsvárnak pedig ott volt a meg-
késett bánat, a megtévedt így lehetett
áldozat, akit illet bocsánat — ám hős:
mégsem. Orozva fölöltött varázsköpeny
szárnyát most bátor kezek tárják szélesre,
hogy szemtől szembe lássék, nem csupán szarv, szőr,
és pata — áll nyíltan elibénk új angyal-
kar. Hinnéd, hogy csak ennyi, ám sokkal nagyobb
a baj — nem szimpla üzemzavar: az erény-
ként elömlő gyalázat mint alternatív
minta, génjeinkbe írva szaporítja magát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-04 23:43:43
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-06 19:23:04