Vége

Én mindig mondtam, nagyszerű érthető dologba belehalni.
Nem olyan semmilyenbe amibe én tettem azt most.
Rád vadászatot szerveztem magamba, hogy ki öljelek.
Nem sikerült .Belefáradtam nem bírom már vinni az életet
Annyi pénzt nem keresek, és ha keresnék is akkor se menne.
Azért hát a harc hogy bebizonyítsam így is úgy is vesztek
Átlátok már a legdrágább kávéházak teraszán cigaretta füstös beszélgetéseken
Nincs értelme sem. Vagy hogy díszítsem ezt a köpcöst
Meguntam ahogy haldoklik a föld is, belefáradtam a tehetetlenségbe
Istenem ölj meg engem én nem akarok már élni
Istenem ölj meg kérlek mert nem bírom már nézni
Ahogy tönkre megyek én is és minden köröttem

Gyűlölöm a bölcsességeket is azt hittem az meg ment
És most itt fekszem hülyén temetetlen.
Kifogyott mindenem, elvitted két hónap alatt.
A vérző szívet a lyukas zoknikat.
Pont az ellenkezője lettem, mint amire
Egész életemben készültem.
Júlia szeress kérlek fogadj be mint egy kóbor kutyát kértem.
Lesz  aki majd hozzád való
Mint Trójába  faló
Pörgő láncfűrészt nyalogattam volna
Emberek én összetörtem meg bicsaklottam.
Minden tárgyam szégyenlem
Júlia jobbat fogsz nálam találni
Csak én nem bírtam felállni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-05 09:41:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-05 09:41:01