Nem csoda, hogy élek
Az öregségem már réges-rég nem érdem,
sajog a derekam, hasogat a térdem,
de boldog vagyok, mert így is szép az élet,
míg ezeket érzem, az nem érhet véget.
Akinek semmije nem fáj hetvenen túl,
okosan teszi, ha orvosához indul,
vizsgálja meg őt a doktor bácsi-néni,
kell-e az életből még repetát kérni.
Mert igaz, hogy sárga a keresztlevelem,
amiért születtem, az mind kijár nekem!
Nem alkuszom, eddig sok a restancia,
jogosan elvárja minden emberfia,
hogy legyen hosszú-és gyönyörű az élet,
ezúton közlöm a miheztartás végett.
Nagyon ritkán vitt a csalásra a lélek,
csak az atyaisten tudja mit beszélek.
Háborúban láttam meg a napvilágot,
a gyerekkoromból semmisem hiányzott;
bombázás, siralom, verés, éhezések,
tapasztaltam mindent, nem csoda, hogy élek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-17 05:51:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-17 05:51:33
