A kurva életbe, mondta nagyapám

Az első háborúba a ruszkik elhurcoltak ezer kilométerekre, keletre.
No, ez volt az első fingatás. Nem magyarnak találták ki azt az életet,
ami ott volt. Hazajönni, ez volt a lecke! A másodikat is megszenvedtük.
Hol a németeket, hol a ruszkikat hozta oda a fene. Ami el nem volt ásva,
mindenünk odalett. Hét gyerekkel a pusztulás szélén. Marika már a
húszat is betöltötte, Laci meg még, olyan karon ülő forma volt. Mikorra
a ruszkik kaput’ mondtak a háborúnak, nem csak kapunk nem volt, de  
betévő falatunk se. Rongyokban, kiéhezve érkeztünk az újvilágba. Mi húztuk
az ekét, meg a boronát, hogy valami mégis legyen abba szerencsétlen földbe.
Szakadásig. Aztán, hogy a jussunkat visszaadták s, visszakerültek a zsírosabb
földjeink is, a felcseperedett suhancokkal kezdtünk végre talpra állni.
Gácsi, a fakabát őrmester vakart egyet a busa fején, aztán odavágott a
sarokban térdepeltettet ember hátára a gumibottal. Nagyapám nagyot nyögött,
aztán valamit sziszegett a fogai között. Gácsi ráordított, hogy kaparja már azt a
padlót serényebben, hátha könnyebb lesz aláírni azt a belépést a közösbe.
A vérző köröm aztán csak befuccsolt. A harmadik napon kilökték nagyapát az őrsről.
Véresen, kimerülten, mint nincstelen paraszt tért haza.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-11 16:06:57
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-12 10:16:35