Május vége

Május vége lobog.
Már elvirágzott minden tulipán,
Pirosak, sárgák, feketék.
Szélkakas nyikorog.
Repülnék át a szerelem kapuján,
De lehúznak az ólomlepkék.


Május vége zokog.
Fehérben pompázik a cseresznyefád:
Mennyasszony ruhába mégsem Te bújsz.
Májusi eső aranyat ér: könny csurog,
Hisz' nem szólongat szép szád,
A hívó szóra elfordulsz…


Május vége omlik.
Oltalmat nem lelek,
Szíved is régen kihűlt kemence.
Forró nyár jön, s elmúlik,
Izzadságban ébredek,
Napestig fogva tart ez álomkelepce.


Május vége gyászol.
A bokrok, a rét, a fáradt orgona.
Remeg a levegő s kezemben a képed.
Még hűvös az éj, talán fázol,
S helyettem a felkelő tűzkarika
Melegít majd téged...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.