Liebeslied

nincseidért aligha bírhatlak drágám;
kincseidért azonban összecsípkedlek,
mint puttók valagát a luciferi mancsok,
ha kelletik lelkük e bukott kis kancsók,
   a bugyrok lordja előtt, kéjre fenekedve.
   fene kedve támad tőled minden tagnak!
valljuk be muris vagy, mikor kitalálod,
varrjuk be a lukakat a fölfeslett égen!
viccesen  intonálsz, sok valódi mű vész
el örökre, hamis torkodban kis művész!
   báj, ész, erény, tehetség, valódhoz nem ér.
   nem ér, hogy mégis babonásan szeretlek!
szépia halvány képedbe, hogy gurul a
szép pia, nem semmi! aranybíbor látvány.
minden idomtalanságodért megveszek,
kedvedért száz bazári bóvlit megveszek
   -lejáratva magam eszményeim előtt-,
   ellőtt poénokkal is dicsekszem neked;
nem mintha értékelnéd a ’faszt’, ki elmés!
nem minta love a miénk. nyegle nyűglődés
ágynál, asztalnál! s hiába szól: -lovag láss!-
néhány haver, ha heppem, E csacsin lovaglás.
   lükeség, ösztön, akarat: tulajdonod.
   tulaj’ Donod azért makacskodom lenni,
hogy bírhassam oly ízes ’bensőségeid’!
hogy bír hasam? nem tudom. talán elcsapom.
(emlékszel micsoda fergeteges show lett,
mikor meggyötörte pocódat a sólet?)
   popód duzzog, mint egy rokokó krinolin,
   s krinolin cuppog szádban. istentelen
      zülsz! s E bitang taggal pácólódsz a vágyban!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-15 18:44:02
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-15 19:22:20