A(b)lakod
Bentragadtam a rajtnál
Vagy fogalmazzak úgy
Hogy célegyenesben vagyok?
Fogalmam sincs.
Látszólag várakozó állásponton
És úgy csúszik ki alólam a talaj
Ha megfordul velem a világ
Én leszek a világ
És rajtam dülöngél az út
Amit egy bohóc egyensúlyoz ki
Így pályán tart
Mintha ennek az egésznek
A tartozéka lennék
És biztosítva lenne hogy
Nem gurulok el egyedül
Mert akkor elrúgnának
És nem lenne rajt se cél
Csak a végtelen
És nem számítana
Hogy fel vagyok e fújva
Vagy kipukkantam
Mert az üresség egyetemes
És a sötét anyaggal egyesülnék
De így lerí rólam hogy
Honnan jöttem. Földlakó
Célokkal eufemizált
Korlátokkal és felszínességgel
Még rájönnének hogy ki ne
Találjam már hogy az űrnek
Is van felszíne
Tehát szembesülnék
A határaimmal túl korán
Ami játéknak túl durva
Vagyis úgy szédelgek
Nehogy magam alatt
Vágjam a fát
És hogy minden győzelem
Örömet okozzon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-14 14:45:51
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-14 14:45:51
