Kötelék
Nagy utat tettünk meg mi együtt, nem kilométerekben, években, napokban.
Olyan erős kötelék fűz hozzád, ha akarnám, talán elvághatnám, szétszakíthatnám!
De nem akarom!
A hétköznapok civakodásait is szeretem, az a tűz nem akar kialudni, ég hevesen!
Felemeled a hangodat kínozol-meggyötörsz.
Végül megenyhülsz, megfogod a kezem.
De nem akarom!
Megbántottál tudod jól, szólsz kedvesen, még küzdök ellened, lassan gyengülök.
Átölelsz úgy, mint rég érzem illatodat, forog velem a föld, viszonozom csókjaidat.
De nem akarom!
Testem nem törődik tiltakozásommal, akaratom ellenére hozzád simul.
Megszűnik a világ körülöttünk, újra győzött a szerelmünk!
De nem akarom!
De igen akarom!
Akarom, mert te vagy az én másik felem kiegészítjük egymást, nincs bennem félelem!
Első perctől, ahogy megláttalak ezt érzem, vonzódok hozzád te vagy az életem.
Igen akarom!
Veled tartok akár a világ végére, mert szeretlek!
Az a tűz mely bennem ég hevesen, olthatatlanul, magával ragad a mélybe, majd felrepít.
Így éljük életünk, s a kötelék marad.
Igen akarom, mert szeretlek nagyon!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-05 11:15:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-05 11:15:38
