Egy véletlen kitörölt versem emlékére!

Írtan én egy szép szerelmes verset?
Csak hogy legyen mivel Dunát rekeszteni?
Arról szolt, hogy egy embernek a párja a legfontosabb?
Ez az egy mondat két hosszú versszakban?
De jó hogy kitöröltem véletlen?
De mégsem írtam bele amit akartam?
Persze ezt is mind tudjuk?
Hogy nem jó ez a világ?
Valami ilyesmi?
„A jó kis sziget nagy folyókon?
Amit előbb utóbb elvisz?
Ez a spirálisan gyorsuló ár?
Gyógyíthatatlan a világ?
A művelődési házra Müller Péter van ki írva?
Az előadás címe: Boldogság?
1500 forintba kerül?
A meg hasonulás?
A külvárosban háromezer?
Mindegy is táncoljatok?
Ipari táncot akarok?
Feszlűt munkahelyi légkörben pihenjetek?
Dolgoztam én annyit mindenkinek?
Mint amennyit mások dolgoztak nekem?
Hallom is ahogy mondja Péter?
Bariton hangján: A boldogság?
Az Exit lámpa a jobb sarokban világít?
Rossz tudásra vágyó gyengék?
Csöpögő nyállal az elsősorban?
Levágják és megfőzik magukat bográcsban?
De előtte megkérik padtársukat?
Rakjanak rájuk egy cetlit mire az van írva:
Egyél meg farkas?
A falak az aszfalt a bitumen meg a beton!
Meg van repedve ki van lyukadva!
A dilatáció nyílik mint a viola!
Pedig tettek köztes elemet is!
De nem tudták jól összedolgozni!
Mikor beleér a luxus a gettóba!
Mégis szép ez ha nyakadat csókolom!
Mégis jó ez, ha egy embernek a párja a legfontosabb!
A Seedyke kutyám horkol a házába!
A 2012 világvége próféciába tévedtem!
Így hát beismerem én is, csak azt tehetem!
Hagyom, hogy befusson a borostyán!
Violák édes violák.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-11 21:06:11
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-11 21:06:11