A Föld szája csuklik...


A Föld szája csuklik, kivesz a korom,

befüstöl engem, elvész a korom.

Rühell a labda sok ezer lénye,

kérdezik hol lel magom reménye

testet a térben. Királyként mentem

utánuk rostán, kiszúrták lelkem

földbe taposván. Fejekben kender,

szívekben mustár, zsigerem, húsom

konkolyt komposztál. Hasztalan úton

általam enne, s nem köpné vissza,

hogy Gaia teremtse. Azt hittem tudta,

azt hittem értik, egyszerre látnak,

egyszerre kétlik, hő-e a szárnyam?

– rezegve mérik, elégett csikkben

kerestek végig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-15 13:13:58
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-15 13:13:58