Olthatatlan szenvedély

Bevallom, húsz év után én nagyon szerettelek,
megtettem érted mindent, bár tiltottak tőled!
Figyelmeztettek, óva intettek- ebből még baj lesz!
Én ki tartottam melletted hűségesen, bármi lesz.

Hiányoztál, ha nem voltál mellettem,
téged kerestelek mindenhol kedvesem.
Vágyakozva vártam azt a pillanatot,
mikor újra érezhettem illatodat.

Mélyen magamba szívtam élvezettel,
nyugtattad idegeimet, még is szembesítettél gyengeségemmel.
Kívántalak olthatatlan szenvedéllyel, nem tudok tőled megválni,
képtelen vagyok elhagyni!

Pedig te tönkre tettél engem, érted mindenről lemondtam,
még az ételt is hanyagoltam.
Csak te kellettél, rád vágyakoztam reggel,
veled ébredni, egy csésze, forró kávéval párosítani,
micsoda élvezet!

Bevallom húsz év után nagyot csalódtam benned,
az a rengeteg fogadalom, amit tettem minden évben- kárba veszett.
Amint megláttalak újra fellángolt szenvedélyem,
pedig te sohasem szerettél annyira, mint én téged,
én mentem utánad kerestelek mindenhol.

Megcsaltál ezerszer, szemem láttára csábítottál fiatalabbakat, szebbeket!
Szégyellhetnéd magadat te hűtlen,
reggel köhécselek ez is miattad van!
De ebből elég!- nem tűrök neked tovább!
Eldoblak, magamtól nem szeretlek már.
Számomra meghaltál- eltemetlek, fejfádra ráíratom,
Szerelmem, jó barátom, hű társam, drága cigarettám Isten veled.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-16 19:50:59
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-16 19:50:59