Pofon

Ránézel gyermekedre, vizsgálgatod fürkészve, szeretett vagy gyűlölt férfit látod benne.
Ne okold őt, nem ő kérte az életet, nem tehet arról, hogy megszületett.
Szerettétek egymást egy pillanatig, egy évig, nem számít.
Ne keseredj a múlton, a jövőt nézd hisz nagy a tét.
Biztonságos otthon melegével várd haza, meleg ételt tegyél az asztalra.
Érezze szeretetedet minden nap, még ha könnyek is áztatják arcodat.

Legyél te erős, kezedben van az ő sorsa, csak rajtad múlik hová sodorja.
Ne engedd el kezét, érezze melegét, szíved dobbanását minden szeretetét.
Rútul elbánt veled az élet, csábított, szép reményekkel indult, elkábított.
Mire felébredtél egyedül maradtál, tükörbe nézve az élettől nagy pofont kaptál.

Nem érdemeltem meg mondogatod sírva, minden olyan szép volt erős karjaidba.
Töröld le könnyeidet, büszkén emeld fel fejedet,
mutasd meg feltudod egyedül is nevelni gyermekedet.
Anyai gondoskodásod meghozta gyümölcsét, kitartó munkád eredményét.
Gyermeked felnőtt, férfivá érett, így mutat be téged,
ismerd meg édesanyámat kinek az életemet köszönhetem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-28 18:59:09
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-28 18:59:09