Félelem
nem tudom, mit tartogat számomra az élet,
azt hiszem semmit, de abból nagyon sokat,
lábammal nyikorgatom a hintaszéket,
ami néha feljajdul, mint egy tolató tehervonat.
pedig recsegnie kellene a fának,
de már régi, száraz az enyv,
kulcs matat, nézem az ajtózárat,
azt hiszem megjöttél, mert lelkem lepihen.
köszönsz is, talán puszta megszokásból,
erre visszajövök, pedig már messzi jártam,
és hagyom, hogy megnyírbáljad (puszta megszokásból)
távollétedben növesztett gyönyörű szárnyam.
de nem érdekel, tudom, hogy engem vár az Úr,
teszkós szatyorban magammal viszem életem,
van egy eldugott vonatjegyem, de nem retúr,
csak a félelem a pecsét rajta, az a rohadt félelem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-31 16:42:17
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-31 17:21:20
