Holt idő „tükörkép”

Volt idő mikor tollat ragadtam,
betűket formáztam, azután szavakká álltak össze,
agyam diktált én talán verset írtam,
minden szó egy- egy könnycsepp érted apám érted!


Volt idő mikor gyűlöltelek, nem értettelek,
fiatal voltam, vad, betöretlen csikó,
nem tűrtem a nyerget, nem ismertelek.
Ott voltál mellettem mégis olyan távol tőlem.
Gyermekkori emlékem sétálsz velem, macimat átölelem,
felnéztem rád, fogtam erős kezed, igen ott nagyon szerettelek.
Felnőttem, csak a rossz apát láttam benned,
szigorúan neveltél fájt minden szavad,
nem értékeltem jóakaratodat.
Hiányzol, tükörbe nézve téged látlak,
miért van az, hogy rég eltemettünk,
gyermekeim felnőttek, most értelek meg igazán,
most értékellek. Végre közel engedtél tudom,
hogy szerettél, én is nagyon szeretlek.
Bárcsak újra megszidnál, fognád a kezem,
macimat átölelném, mindent előröl kezdhetnénk,
s én jó gyermeked lennék.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-11 19:06:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-14 09:29:29