Holt idő „ alku”

Volt idő mikor tollat ragadtam,
betűket formáztam, azután szavakká álltak össze,
agyam diktált én talán verset írtam,
minden szó egy- egy könnycsepp érted anyám érted!

Volt idő mikor rettegtem attól, hogy elveszítelek,
kórházban feküdtél, a halál kaszáját fente,
kamaszként alkut kötöttem vele,
védőpajzsként álltam ágyadnál, hirtelen eltűnt a semmibe.
Meg gyógyultál, a nagy ürességet betöltötted,
nélküled a ház rideg volt élettelen.
Nehezen felneveltél, de a félelem végigkísérte életem,
lerázhatatlanul mellém szegődött.
Gyermekeim felnőttek, sokat tanultam tőled,
mindenkinél jobban szerettelek,
a legdrágábbat adtam volna érted.
Megöregedtél kórházban feküdtél,
megetettelek meg itattalak, tehetetlenül néztem,
ahogy semmivé válsz. Szóltam hozzád nem ismertél,
elengedtem a kezedet, bólintottam: igen most már viheted!
Ha én nem kelletem kamaszként, könyörögtem neked,
felajánlottam életemet anyámért cserébe,
nagylelkűen nem fogadtad el, örök rettegést hagytad a szívembe.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-11 19:08:24
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-14 09:30:05