Neked-Nekem

Csak volnál nekem,
Mint éjnek a csillagok,
Gyermekként csodálnám,
S várnám nézni, mint ragyog.

Csak volnál nekem,
Mint lábaknak a lábnyomok,
mit ha elmegyek,
magam mögött nem hagyok.

Csak volnál nekem,
Mint húroknak a pengető,
Nekem zengő Zeneszó,
S áldott, szép jövő.

Csak volnál nekem,
Mint idegennek büszke hona,
Falu szélén házikó,
S a szívem Otthona.

Csak volnál nekem,
Mint erdőnek az évszakok,
Virágba borult fák,
S hófödte hajnalok.

Csak volnál nekem,
Mint időnek a végtelen,
Ezernyi szótlan emlék,
Mi átlép a végzeten.

Csak volnék neked,
Mint emberben az értelem,
Ritka fényben napsugár,
S hullámzó szél a réteken.

Csak volnék neked,
Mint árnynak a fény,
Az éjsötétben
Élni remény.

Csak volnék neked,
Mint madárnak a repülés,
Csattogó szárnyak,
S tollak közt a szeretés.

Csak volnék neked,
Mint szülőnek gyermeke,
Fiatalságod vad szava,
S öregkorod vén tele.

Csak volnék neked,
Mint bábok közt bábtalan,
Tömegben az egy személy,
S ajkad közt kért szavam.

Csak volnék neked,
Mint művésznek a képzelet,
S elmédben gondolat,
Ha olvasod versemet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-21 22:42:02
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-21 22:42:02