Szivárvány születése

Tisza partján pihenek, önfeledten napozok,
szememet becsukom, semmire nem gondolok.
Hangokat hallok, vidám kacagást,
nagy csobbanást szikrázó napsütés, árnyék oly kevés.
Hűvös fuvallat simogatja arcomat, masszírozza hátamat,
gyengéden átölel, hirtelen megfordul felkéri a napsugárt,
bőrömön táncolnak, érzem ahogy összefonódnak.

Kinyitom a szememet, látom ahogy tovább állnak,
hajladoznak a fűzfák ágai, néha össze érnek,
megköszönik a szélnek gyengédségét, halkan suttogják,
jól ismerik erejét. Most gyengéden simogat, de ha feldühödik,
tövestől csavarja ki a fákat, romba dönti a házakat.
Pusztít amerre jár, elégedett, ha nagy a kár.
Megszelídíteni őt nem lehet, kiszámíthatatlan mint az élet.

Bemegyek a vízbe, óvatosan lépkedek,
körülöttem gondtalan fürdőző emberek,
talpamat az iszap masszírozza,testem felüdül,
lelkemben a vészharang lecsendesül.
Félelmemet a Tiszától tiszteletben tartom,
nem tudok úszni ezt bevallom, óvatosan lépkedek,
derekamig ér a víz, tovább egy lépést sem teszek.

Csendesen hullámzik, ő is simogat szinte hívogat,
de én nem megyek, félek. Láttam már a Tiszát tajtékozva,
mérgesen tombolva, telhetetlenül kilépve medréből,
gátakat átszakítva. Még most is hallom a kiáltásokat:
Segítsetek elvitte a víz mindenemet,
oda lett a házam egy perc alatt elvitte a Tisza a jószágaimat.

Vissza megyek a biztonságos partra,bár a napot sötét felhő takarja
hirtelen feltámad a szél,nagyot dörren az ég, villámokat szórva szét,
eső illatát hozza.Menekül a nép, igyekszik a partra, hirtelen kisüt a nap,
lecsendesedik a szél, sötét felhők elvonulnak, újra kék az ég.
Emberek csodálkozva néznek szét, tanácstalanul állnak a parton,
idegesen vitatkoznak ezen a szép napon.
De én ebből mit sem hallok, távolban a szivárványt nézem önfeledten,
mit a szél, az eső, és a napsugár alkotott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-04 19:17:55
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-07 16:25:14