Ne utáljatok nagyon
Honnan tudod az elveszett félelem
Acélos hangját kopogni
Városokba rejtett tömbösített hazát
Az örömök sarok ülő garnitúráján
Pihenve reszkető pulikutyát
Talán a vágóhídi sóhajok rámpáján
Beterelt bőgést is eszel belőle
Az vagy amit eszel
Ölsz az életért
Rosszat teszel a jóért
Nem adod magad igaz szóért
Élő mennek felhők egyesülni
Csodálkozol ha a bűnt le kell ülni
Magadnak sem tudsz könyörülni
Keresztet vetsz legyőzni
De nem ez az más az új tavasz
Eljön a jó akkor is ha a rossz ravasz
Van nálatok terasz
Előre mind
Hátra aki nem az
Elfáradtam verset írni
Fenn leszek még egy kicsit
Gondolkozom minden félén
Szorongok nevetek picit
Aztán lefekszem aludni
Ne utáljatok nagyon ha tomból benenm a shómma
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-03-10 20:15:29
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-10 20:15:29
