Magyar vagyok

nem érdekel másnak mit jelentett,
én ma élek, nekem másképpen fáj,
hazám, talán elhiszed, hogy szeretlek,
ezt mesélem utcáknak tereknek,
de rajtuk kívül kinek is mondhatnám.

itthon vagyok, panaszkodhatná sorsom,
itthon, e kétlépésnyi boldogságban,
sekély hatalom, de homlokomon hordom,
és nem vagyok néma, így most kell szólnom,
hogy új hangok fecsegnek Oltban, Dunában.

én félcigány vagyok, de egész magyar,
habár fekete szívem néha hontalan,
de hatalmas, ezért sok mindent eltakar,
hisz mert hisz, és bíz,' mert bízni akar,
valamiért mégis oly boldogtalan.

csak bolyongtunk a szérűskertek alján,
a villámok sújtotta alvégeken,
itt mindegy, kinek milyen szín volt arcán,
apró kezek a tarka szoknyák rongyán,
és bogárszemekben szűkölt a történelem.

sosem érdekelt, ha szavakkal vertek,
majd visszaadja az Úr úgyis nekik,
ám itt legbelül, kik csak térképre leltek,
azok cigányok, zsidók, oroszok vagy szerbek,
de a vér az vér, bárkié, a kurva Istenit.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-16 18:39:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-17 17:01:41