Idegen

Szenteste templomba hív a harangszó,
Jézus születését ünnepeli az egész világ.
Gazdagok, szegények templomba egyaránt betérnek,
bár a padsorokat rég felosztották nagy hitű őseink,
mindenki tudja hol a helye,
ha idegen tér be a templomba, ki a rendet nem tudja,
helyüket elfoglalja, magukban mérgelődnek.

Tekintetét a szószékre emeli,
áhitatosan Isten szolgáját hallgatva,
de lopva az ideget mustrálgatva,
olyan ismerős az arca. Ruhája kopott,
haja hosszú, még csak meg sem borotválkozott.
Óvatosan arrébb húzódott, látva ápolatlan külsejét:
lehet hogy hajléktalan, ki tudja mikor fürdött?

Magában tovább mérgelődik,
még ilyen csúfságot nem éltem,
miért büntetsz így Istenem?
Annyi mindent tettem ezért a templomért,
hogy nevedet dicsőítsem, pénzt áldoztam,
igen sokat adtam, nevemet nagy becsben tartják,
az én segítségemmel ezt a templomot felújították.
Én tiszteletnek örvendek, szeretnek az emberek
felnéznek rám, összesúgnak hátam mögött:
Ő az a gazdag ember, ki annyi pénzt adott,
jó ember, szereti a népet, felkarolja a szegényeket.

Én kivívtam tiszteletüket,
igaz éjjel-nappal dolgoztatom az embereket,
szabadságra nem mehetnek.
Nálam első a munka, a nyereség,
ha nincs bennük kitartás elég,
van helyettük száz jelentkező.
Egy percig sem tűröm a betegeket,
vírust hordozva itt nem köhécselnek,
betegállományba mehetnek.
Pihenjenek, kúrálják ki magukat,
de azt tanácsolom, keressenek más munka adót.

Az idegen kezét összekulcsolva,
fejét ráhajtva, halkan imádkozott,
majd lassan felemelte fejét,
gyülekezeten pihentette átható tekintetét.
Mélységes csönd lett a templomban,
az emberekről lehullt az álarc,
meztelenül, védtelenül vergődtek,
bűneikkel szembesülve,
halkan imádkozni kezdtek.
Azon az estén ott a templomban,
csak a gyermekek maradtak ruhában,
egyenként az idegenhez sétáltak,
Boldog születésnapot kívántak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-20 19:32:36
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-20 19:32:36