Hajnaltájt blues

világéletemben csavargó voltam,
akár a szél, hol erre, hol arra kóboroltam,
kezemben egy göcsörtös fa ága,
szép gőgös szememben a vándorlás vágya,
én is bejártam mind a hat világot,
bőröm perzselte a nap a szívem mégis fázott,
ha köptek nem töröltem, hanem toroltam,
saját térdem soha, csak másokét poroltam.

sokat bújkáltam párát könnyező völgyekben,
közel az Úrhoz ügyetlen imákkal vergődtem,
semmim sincs csak nevem, apámtól kaptam,
míg a gyávák futottak én helyben maradtam,
sosem volt kenyerem se sóm a fortély,
és nem álltam sorba semmiféle koncért,
szegény vagyok, de anyanyelvemen halok,
majd hat szál gyertyalány köröttem, édes angyalok.

a falusi kocsmák mélyén néha felzokogtam,
mert az életem ázott a savanyú borokban,
csak egy bántott, a gyermek arcok árnya,
ahogy a sárral bevert ablakokra lesett a lámpa,
és láttam hogyan tivornyázott a nyomorúság,
az elveszett büszkeségnek féreg rágta húsát,
de már semmi sem bánt, és semmi sem fáj,
hisz' mi csavargók újjászületünk minden hajnaltájt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-19 12:32:26
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-19 12:32:26