Tizedik szonett


Igaz, hogy mind kiírja
magát, ameddig bírja
a kínjait az ember,
háborog, mint a tenger,
míg él, riasztja nemlét,
szomorúvá a kedvét
a félelem sodorja,
akár anyját a borja
döfi, ameddig éhes,
hadd férjen a tejéhez.

A kettős kín, alázat
elillan, mint a bánat,
ha szellő fújja arcom,
nevetek a kudarcon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-22 05:50:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-22 05:50:49