a felejtésről
Azt nem mondom, hogy nem hiányzol.
Mint fiútestvéreknek az ölelés.
Apám szájából a fog.
Ahogy szorgos tűzhangyák egy újszülött borjú tetemét
próbálom az emlékeket széthordani,
miként az együtt töltött időt
(nem könnyű lebontani.)
Mert olyan lassan távolodsz,
akár egy teherhajó, amelyiknek
sem kapitánya,
sem személyzete,
sem egyetlenegy utasa nincs már.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-14 13:39:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-14 15:08:58
