november
fárad a fákon a csillag,
őszies ködben a táj,
napsugarak sose voltak,
inti a kétszínű nyár.
rozsda avarban a léptünk,
kőbe karcolva a név,
sárga virágot szerettél,
vittem, de nem köszöntél.
ablakom sarkig kitárom;
halld az esőkopogást,
nyugtalan, zaklatott szívem,
csendesül mind ami fájt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-15 23:49:04
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-15 23:49:04