Az irány a fontos
Az önuralom a bölcsesség gyökere,
így nem vagyok bölcs, mert nincsen önuralmam,
lassan foszladozik a tudás szövete,
csillog még a szemem, ócska ruha rajtam,
ami elfedi a hetvenhárom éves
testem tízszer műtött, látható hibáját,
az életem mégse sebeitől véges,
mióta születtem, az elmúlás jár át,
s figyelmeztetett már kisgyermek koromban,
egyszer azért lesznek gondjaim, mert élek,
anyám szavaira ugrottam is nyomban,
s éreztem, hogy saját magamtól is félek.
S ma, amikor minden utcasarkon ölnek,
és egy szegényasszony levese az étkem,
felfuvalkodottak és bunkók gyötörnek,
s még a jóakarók szavait sem értem,
nincs, aki ne lenne elég erős ahhoz,
hogy a hatalmasok parancsára, ártson,
akit a szellem hatalma zavarba hoz,
annak lelkiüdvét sehol sem találom.
Rövid léptekkel, de elindultam egyszer,
az irány a fontos, nem mekkorát lépek,
a sikerért nagyon irigyelt az ember,
nem irigyelt senki, elkerült a vétek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-06-24 04:47:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-24 04:47:38
