Költő vagyok

én semmit nem tettem ezért a hazáért,
csak kufárkodni próbáltam verseimmel,
adtam-vettem a lelkeket, de szart sem ért,
akár templompad a belékarcolt hittel.

magyarnak születtem, és az is maradtam,
nem lettem paraszt, se melós, se gőgös úr,
bár az életemet ugyanúgy elbasztam,
mint aki üllőt ver, vagy nyögve földet túr.

nem tudom mi vitte kezem a papírra,
de itt belül árnyakkal küszködik a fény,
tán' ember vagyok, aki emberként sírja,
lám, hogy " fecseg a felszín, és hallgat a mély".

le merem írni, mert én is költő vagyok,
lehet, szép szívem is nagyobb mint az övé,
habár engem taszítanak a vonatok,
így majd kenderkötél simul nyakam köré.

akkor talpam alatt ring e szegény ország,
bokám kérges harangját kongatja a szél,
és házunk udvarán, (hol arcom lemossák)
ki megszült, hozzám anyanyelvemen beszél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-19 16:42:32
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-20 12:54:11