Tájkép tanyával

Tanyaház. Tűzfala bedőlt.
Árnyékok száradnak délelőtt
két égig feszülő nyár alatt.
A poros úton elakadt
ördögszekér. Szúrósan, sárgán.
Nem fúj a szél, s a hajdan-járdán
emlékké mállott, alig-beton.
Az udvaron méteres gyom:
egy-egy kóró bebólogat
–  hihetném, ez itt a vadnyugat –
az ablaktalan ablakon.

Csönd van. Templomok sűrű csendje.
Nem szól a madár. Nincsen tücsök.
Talán ez az élet rendje.
A pusztulás – a tájon üszög,
feketül a kimarjult vályogon.

Képzelem: az ólban malac visít,
és elém egy gubancos kutya fut.
Egy hatéves-forma mosolyogva
szélesre tárja a kiskaput.
Száradó ruhák illatát érzem.
A gazda éppen a határban jár.
És látom, ami lehetne épen,
de nincsen itt már, csak a halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-28 18:58:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-28 19:58:20