Farkasok földjén

      Farkasok földjén

Farkasok vadregényes földjén,
hol új szelek fújnak,
mélyéről zajlik az erdőség,
bősz falkák vonulnak.

Lábuk alatt zizzen az avar,
a szemük vészjósló,
árad a vadösztön, s a tudat,
céljuk a hegyorom.

Vicsorogják ama farkas klánt,
mely tűrte a bomlást,
vajh mért mellőzik éji portyán,
ki tapasztalt vadász?

Nemrég még tust vívtak a jobbért,
mindenki létéért,
hozva egy új világot, reményt,
farkasok népéért!

Hol tékozol az a szebb jövő,
amiért küzdöttek?
Éltük továbbra is gyötrődő,
többen csak szűkölnek!

Az agy halottak jutnak konchoz,
dúlnak tudás híján,
bennük nem virrad a sötét kór,
velük egység sincs már.

A megannyi utód elillan,
mint száműzött varjak,
szabad földjüknek értéksarja,
világgá szalajtva!

Szívükben az emésztő honvágy,
a vadászmezőkért,
idegenbe elmenni árván,
nekik nem dicsőség!

Hegyormáról a térség mesés,
ám létük sínylődés,
előttük a szédítő mélység,
s amottan egy ösvény.

Számkivetett sorsú falkák,
az ég felé néznek,
félelmes fogukat villantják,
csikorgón a szélben!

Üvöltenek a hold fényébe,
mind harcolva böjtjén!
Mert lelkükben az otthon fénye,
a Farkasok földjén.

2013.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-07 22:16:39
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-20 14:39:22