Szülővárosom, Debrecen



Negyvennégy éve, hogy elhagytalak
kedves szülővárosom, Debrecen,
itt ma sincsenek ismerős falak,
mindegyik rokonom veled maradt,
én lettem hűtlen hozzád, kedvesem.

Fogadd el bocsánatkérésemet,
mely őszinte, bár elég esetlen,
nálamnál jobban senki sem szeret,
nincs hozzá fogható szép képzelet,
mint ami rólad felragyog bennem,

ha a tévében tornyaid látom,
ha rokon vagy barát telefonál,
irigylem őket, mégis csodálom,
mert nekik nem kell ahhoz sem álom,
hogy ámuljanak a Nagytemplomnál.

Most is elmorzsolom azt a könnyet,
amelytől mindig párás a szemem
ilyenkor, tudva, neked köszönhet
életet, iskolát, sok-sok könyvet,
s veled virágzott ki a szerelem.

Ott nyugszik régen apám és anyám,
a tölgyfáktól árnyas temetődben,
az életem végén egy délután
csak annyit hadd kérjek tőled csupán,
búcsúztass engem is elmenőben!
Búcsúztass lombsuhogásaiddal,
ki a Honvéd utcában születtem,
s elbitangoltam a vágyaimmal.
Hazatérve majd csak az vigasztal,
Debrecen végül befogad engem.

2013. augusztus 23.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-26 00:11:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-26 00:30:01