Jó kedvem már régen elszelelt
Könnyeimet már lenyelem lassan,
mint csendes esőt, hálásan a föld,
mert nincsen semmi szépség már abban,
arcomon látható, hogy meggyötört,
hogy látszanak az ébrenlét-álmok,
az összezsúfolt érzelmek mögött,
nem hallja senki, pedig kiáltok,
vigyázzatok, mert ezek ördögök!
Szívem szerint én mindig zokognék,
mert jókedvem már régen elszelelt,
ha tehetném, új életbe fognék,
a régi érvényessége letelt,
de azért ezt kell most végig élnem,
becsületesen és szorgalmasan,
nem baj, ha kevés lesz az ebédem,
csak ne én fogyasszam el egymagam!
Befelé sírok, mint minden férfi,
eltitkolnom ezt úgy sem sikerül,
van, aki versem így is megérti,
vagy nem akarja, de ez kiderül.
2013. augusztus 23.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-26 00:16:28
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-26 00:28:24
