kutyák és macskák

nyávogok, nyüszítek
délben a kutyák a macskákat űzik
s a Hold csúszós ezüsttálcáin
púpos árnyak elől sepernek az ebek.

pedig szép nagy a kert azt hiszem,
az álmaim mind elférnek benne,
egy szelet ég is van hozzá
s naponta többször hullnak a csillagok
a szférák édes-bús kíséretében.

csak hát az állatok...
mióta a szívemet tudom nem férnek össze,
a sok kedvenc, csutakos ösztön
meg nem áll
és hiába az otthon ha nincs közös gazda,
ami él végül mind elvadul.

de sehol a vér, a szőrcsomó a fűben,
mert itt semmi semmihez nem ér,
csak működik magától,
mint elkopó térben izzó örökmozgó,
forgok köreimben,
mit is tehetnék ha szerepelnem elég?
most a végsőkig kitárt, de egy pillanat talán
és torkokat szorongatva hunyorít a szemem.

így állok ősi harcban, ősi rendben,
mintha nem is lenne kérdés,
hogy mért jó
a sóvárgás görbe-tűi
és bőr alatti pályák húzásában élni,
mért jó visszatérni, még egy hurkot vetni,
mért jó szuszogni lilán
s a világot pangó vérben látni,
mért jó futni és űzni,
remegő térden gyűlölni és sírni,
mért jó mindezt egy személyben?

nyávogok, nyüszítek
én fel sem nézek, elég ha hallják,
elég ha tudják, hogy van bennem valami,
ami él és mozog s etethető.
máshogyan szólni mért jó,
várni köntösben, hogy belépjenek,
mért kell mindig az az ócska tükör a jelnek?

talán az egész csak ennyi, vaklárma,
más nyelven nem szólhatok,
mert gyors a macska, a kutya meg ijedős,
látod mindenem szerteszét szalad,
én így tudom csak, másképp nem megy,
itt vagyok, tudod hogy találsz,
gyere be hogy megnézzelek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-29 13:54:48
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-29 14:25:36