Nukleáris nosztalgia

Izzik a padló,
Izzad a hordó.
Ráncos a fája,
Nyűg a csuhája.

Feledd a kérget,
Keresd a mérget!
Kanóc a tested,
Benzin a véred.

Terror-szentelt vallomás,
Kínból hajszolt áldomás:
Huncut könnyel kergetem
Álom-csurgó életem.

Hangos könnyel éltetem
Bárányfelhős képzetem,  
Tündér-karcsú szólamom
Gombafelhős alkonyon.

Kapard a mázad,
Koponya-fátylad!
Húsodba markolt
Hősöd, a Halott.

Nyelveden szunnyadt,
Sejtedbe fulladt
Atomnyi lelke
Felszeletelne.

Koporsónyi vén gyufa:
Apró szentek szűz hada,
Démonaid fintora,
Bélbolyhaid mámora.  

Reccsen a hárfád,
Buggyan a vénád,
Zsibbad a csonkod,
Robban a torkod.

Sosem voltál rémálom:
Holt közönnyel belátom.
Néma könnyel ordítom:  
Mért nem voltál rémálom?!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-22 20:38:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-22 20:38:19