Tűzimádás

Hommage á Nagy László

Tűz
te gyönyörű
gyémánthitet termő ölű
lelkünket fűtő ősi árva
lángot lobbantasz társra vágyva
s hamvainkból újjászületsz
tűz
te gyönyörű
egeken csillag-köszörű
imát mormolsz a lázban
végzetünk kardként kivonva
égess jelet homlokunkra
ne legyen szavunk üres
tűz
te gyönyörű
pipacsmosolyú dévaj derű
hagyd béklyóink megoldva
szárnyaljunk főnixként porból porba
hajladozz velünk örök táncban
őrizzük fényed éjszakánkban
dobj parazsat hűlő kapocsra
ölelésünk meleged ontsa
túl a mindenen semmivé válva
felesküdünk koronádra
tűz!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-31 10:15:26
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-31 10:15:26