Mindent megírtam
Úgy érzem, már mindent megírtam,
senkinek semmit hinnem nem kell,
együtt élek a szerelemmel,
hallgatok és kiáltok nyíltan.
Hallgatom az okos beszédet,
s rákiáltok a hazugokra,
nem kelek senkivel birokra,
hagyom a francba az egészet,
nem kell már semmit kimondanom,
megöregedtem, mint a nyárfa,
s mert boldog leszek nemsokára,
kincseimet mind rátok hagyom.
Láttátok, hogyan élt az ember,
aki életében csak remélt,
nem alkudozott a semmiért,
s nem is tűrt mindent türelemmel,
ment, ha szabad volt, egyenesen,
a görbe utat nem szerette,
gyarlóságait kinevette,
aljassá nem tette semmi sem.
2013. október 31.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-31 11:50:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-31 18:01:30
