Arra gondolok

Arra gondolok, amiről nem beszélek,
egyre csendesebb, mert égre száll az ének,
lassul a szívzörej, mintha már megállna,
fogyna az idő, eltűnne délutánra.

Mozdul a függöny is, akár a falevél
az ablakom előtt, pedig megállt a szél,
valószínűtlenül fényes a holdvilág,
megmoccan egy madár, és reccsen a faág.

Odébb keservesen vakkant egy árva eb,
vajon mi fáj neki, az szinte egyre megy,
lehet, nekem üzen, így, ismeretlenül,
hangja előbb-utóbb a csöndben elmerül.

Belakja birtokát, hallgat a vaksötét,
csak gondolataim röppennek szerteszét,
aludni kéne már, nagyon fáradt vagyok,
lehet, felébredek, lehet, hogy meghalok.

2013. november 4. 1 óra
      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-04 04:34:43
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-04 04:34:43