Öt megálló (napközben)

Még tíz perc. Az öt megálló.
Alagútban váró szerelvények,
És a lényeg: Az embertömeg.
Jöhet a sötétből bármi,
Ők sohasem tudnak várni.

Hömpölygő, szűk-helyet leső,
Belső gyötrést kívül vívó arcok.
Vacogva lépnek beljebb, nyáron meg
Legfeljebb egymás izzadságában ülnek.
Mozdulatlanok, mégis feszültek.

Hosszúra nyúló másodpercek múlnak,
Ők nem szabadulnak a félelemtől.
Szemtől szembe nézni már tabu,
Még kapu nyílna a személyes térbe!
Combomhoz ér egy férfi térde.

Telefon vibrál minden kézben.
Itt készen az ebéd, ott egy kapcsolat.
Sokat elárul az a pár fél szó:
Célzó vagy hangos szemrehányás.
Öt megálló a minden. Leszállás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Fájdalom Lepkék (Pécs, 2013)
Kiadó: IMEA
Feltöltés ideje: 2013-11-11 20:25:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-11 20:25:25