Tél
Közelebb engedem a hideget lelkemhez,
hópelyhek közé lehajtám fejemet,
felettem a varjak röpülnek az égbolton,
a valóságot apró részletekre szétbontom.
Csöndbe borul a táj, meg sem moccanok,
kémlelem az eget, a rózsaszín égboltot,
csupasz fák integetnek felém,
a hideget hogyan szólítsam nevén?
Lassan leszáll az est,leereszkedik értem,
el kéne induljak, mert haza kéne térjek,
elszakadok tőled hideg, elmegyek,
most már tudom, minek nevezzelek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-28 15:58:39
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-28 15:58:39
