Isteni származékok

Íme az ember ki tükörbe nézni nem mer,
földhözragadt Isteni származék.
Tanulmányozzák mint idegen lényt,
ki maradandót alkotott, utókor imába
foglalja nevét. Gyarló az ember aki csak
gondolatban mer bátran élni, csak ott
mer igazán boldog lenni, ott mindent
szabad bűntelenül áthágni a törvényt.
De ha még is jönne az a kutya, ki az
igazságot kiszimatolja kövéren,
lustán gazdája nógatja,
keresd az igazság csontját te kutya!
S lám mily könnyedén megtalálta ásónyomra ásva
nép elé dobja, az Ország éljenez, kiderült az igazság.
Gazdája büszke, bár szemét tüske szúrja,
mert gondolatban ásna még lejeb és lejeb,
de beleborzong, mert így a pokol kapujába téved.
Hagy örüljön a nép, mulassanak,
addig sem agyalnak hol kellene ásni még.
Táncoljatok, míg dübörög a zene, pokol kapuja
megnyílik kis ördögök beléd bújnak, így lesz a te
gondolatodból cselekvés. Cipelheted a téglát,
az a tied tedd csak a falba a többi mellé.


Íme az asszony, ősanyánk ki megszülte gyermekét,
nevelgette, szeretgette, galambot megsütötte,
szájába úgy tette. Trónra őt fel ültette,
mindent a gyermekért, áldozatot nem sajnálva,
így jutott ő a gödör aljára. Most sorban áll
gyermeke szeretett morzsájáért,
de szavait ő rég elfeledte, ráadásul azt is a kenyeret
Édesanyja sütötte. Íme az asszony ki meggyötörve
leborul a kereszt elé, még most is azért imádkozik őt
büntesse Isten ne a gyermekét.
Ó asszony te nagyon erős vagy! Szívedet darabokra
tépték és még is életedet adnád fiad egyetlen jó szaváért.
Íme így születnek az igazi Édesanyák.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-15 09:30:53
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-15 09:30:53