Nyolcvankilenc-kilencven - kétezerhat- ötvenhat

Nyolcvankilenc- kilencven;

menjünk, menjünk szavazni!
munkás : kantáros nadrág,
kék, mellszélességnyi zseb: kalapács.
Földműves: ősz bajusz, szalmakalap,
gereblye (grábla), csillogó remény a szemben;
vidéki állat- vagy emberorvos,
barna bőrkabát, fehér ing, sztatoszkóp.
Értelmiségi: fekete öltöny,
zöld nyakkendő, barna aktatáska.
Televíziós kampány :
Jönnek –jönnek szavazni;

s a végén egyszerre mondják: Jöttünk, jöttünk szavazni.
S iszonyat kígyóbűvölők eme hívó szóval,
s az alant tekergő kígyó e rettenetes oboa hangjára,
s szavaz a nép, mint az elefánt,
mely megkegyelmez annak, mi patája alatt fekszik;
vagy nem kegyelmez és tipor.

S MIND EGYERRE ! E nyüzsgő kígyónak fejétől a farkáig
minden pikkelye egyszerre üvölölti:
- JÖTTÜNK!
JÖTTÜNK SZAVAZNI!






Kétezerhat-ötvenhat.
Húsz éves fiúk skandálják,
süvöltve, mint az őrült vihar: Kétezerhat ötvenhat!
Ötvenhatos emlékkiállítás. Tank. Elkötik.
Játszuk újra a forradalmat!
Most lehet, most kell!
Október, október.
Húst és vért a történelemnek!
Történjék végre zúgása  csendes vizeknek.

Világhiradó: A partizánok tankokkal jöttek;
vagy tankokkal szállták meg Pestet...
S azok az oroszok, vagy nem....

Tank.

Televízió.
Ellenforradalmárokra emlékeztetők.
és ellen- ellenforradalmárokra emlékeztetők.
Térdelnek.
Fekszenek.
Vérzenek.
Nyomulnak.
Zsarnoki hatalom.
Zsarnokság.
Élő egyenes adás.
Bár jönnének a...
bárkik... akik most jönnének...
s folyna hősi vér, hogy értelmet kapjon,
hogy vers szülessen...

Senki nem akarja,
de mindenki akarja...

Aztán előáll az ötvenhatos események krisztusa
egy vénember,
virágtalan csontfamagány -
középen áll,
s arról papol, hogy ötvenhat szellemisége
más volt és a céljai is mások.
Keze, lába, feje, már reszketeg.
S vele szemben azok az új huszonévesek.

S megfordul a fejekben,
hogy –mégha olyan öreg, hogy élt is a forradalom alatt -
ő csak egy hatalommal kollaboláró
mutálódott métely,
egy kókler manipulátor!
S fütyölnek,
s kiáltják: HAZAÁRULÓ!

Az októberi ifjak olyanok, mint voltak...

Csak ő nem olyan, mint régen,
neki már nem hisznek az ifjak...
S lehet, hogy nem is mondd igazat ,
hisz ki tudja mi volt már ötvenhatban,

ha rég az internálótáborok is
báltermek voltak...

Nem jöttek...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szabadversek, rabemberekFeltöltés ideje: 2014-04-07 09:18:01
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-07 09:54:43